Oldalt új szavazás van. Most ti dönthetitek el, hogy valaki másnak is legyen a szemszögéből rész, vagy sem. Jó olvasást. xx
Már majdnem mindenki befejezte az evést, kivéve a szöszi barátomat. Ő még mindig egy csirkeszárnyat rágcsált kedélyesen. Nagyon kulturáltan tud enni a drága. Csak a füléig volt maszatos. Azt hiszem már a nyolcadik szárnynál tarthatott.
-Tudjátok-nyammogott közben-ezt sosem lehet megunni. Istenítem aki feltalálta ezt a mesés kaját.
-Niall, az elmúlt húsz percben ezt már ötödjére mondod. Inkább menjünk.-méregette szúrósan Zayn.
Liam intett egy kiszolgálónak és elrakatta a maradékot.Kifelé tartottunk, amikor a bejáratnál lerohamoztak minket, mármint a fiúkat a lányok. Pár métert arrébb sétáltam és leültem egy padra. Onnan figyeltem a fiúkat, amint fotózkodnak és beszélgetnek mindenkivel, és akaratlanul is elmosolyodtam. Olyan felszabadultak és kedvesek voltak a rajongókkal. Látszódik, hogy tényleg szeretik őket. Épp Harryt figyeltem, ahogy felemelt egy lányt a fotóhoz, amikor odajött mellém valaki. Egy hosszú barna hajú lány nézett rám, aki olyan 15 körüli lehet. Lassan elmosolyodott.
-Szia. Ömmm...Lia vagyok.-mondta óvatosan.
-Cam.-mosolyogtam biztatón és kezet ráztam vele.
-Nem akarok tolakodó lenni, de te meg Harry jártok?-pislogott nagyokat és a kezét tördelte közben.
-Micsoda? Jah nem. Nekem van barátom.-habogtam zavartan.
-Óóóó. Pedig azt hittem. Összeillenétek. Láttalak téged is az újságban. Nem csak Harryvel.
Lassan bólintottam. Nem értettem hova akar kilyukadni.
-Én is boardozok és te vagy az egyik példaképem.
Óriási melegség töltötte el a szívemet. Ilyen érzés? Egy ismeretlen lány kedvel engem és felnéz rám, csak azért mert azt csinálom amit szeretek.
-Ez nagyon kedves tőled.-mosolyogtam.
-Szóval azt akartam kérdezni, hogy csinálnál velem egy közös képet úgy, hogy Harry is rajta van?!
-Persze-vágtam rá-mindjárt idehívom.-Elrohantam a göndörért és ledaráltam neki, hogy egy lány szeretne egy képet.
A lány fényképezőjét odaadtuk Liamnek és lefotózott minket.
Ezután hamar végeztek a fiúk és miután visszaértünk hozzájuk én le is léptem.
Otthon pakolásztam miután mindent elmeséltem Megnek. Válogattam a DVD-im, hogy megnézzek valamit, de természetesen nehogy legyen időm...megint csörgött a telefonom.
-Igen?-szóltam bele nyűgösen.
-Szia, Keith vagyok.-hallottam meg a boldog hangot a vonal másik oldaláról.
-Tudom.-nyöszörögtem-Mi kéne?
-Ne légy ilyen nyűgös. Tudod, hogy töltenünk kell együtt időt. Menjünk sétálni.
-Nem.-vágom rá határozottan.
-Nem kérés volt, hanem kijelentés.
-Ez is kijelentés volt. Nem megyek veled sehova sem. Megértetted Keith?
-Ne vadulj cica.
Mélyen beszívtam a levegőt, mielőtt kitörni készülő vulkánná változnék.
-Szórakozz mással.-morgom és rácsaptam a telefont.
A legközelebb lévő tárgyat vágtam a falhoz, ami egy váza volt. Kit érdekel?
Pár perc elteltével megint csörög a telefonom.
-Mi van?-szólok ingerülten a telefonba.
-Elmész vele sétálni.-hallom Ty nyugodt hangját a vonal másik végén.
-Túl komolyan veszi.
-Te nem veszed komolyan. Ha nem teszed amit mondok akkor kifognak csinálni az újságírók. Mi lenne, ha egyszer hallgatnál rám Cam?
-Elmegyek, csak hagyj békén.-válaszoltam fogcsikorgatva.
Kinyomtam és hívtam Keithet.
-Tizenöt perc múlva találkozunk a parknál lévő Starbucks-nál. Ha késel elmegyek.-morgom a telefonba és ismét lecsapom.
***
-Miért utálsz?-szegezi nekem a kérdést miközben sétálgatunk.
-Mert arrogáns vagy és beképzelt.-vágom rá gondolkodás nélkül.
-Wow. Te pedig nyílt.
-Nem fogok valakinek jó pofizni. Ami a szívemen az a számon.
-Miért gondolod ezt?
-Lerí rólad.
-Nem is ismersz.
-Nem veszítettem vele sokat.-nevetek fel kínomban.
-Te is arrogáns vagy és durva. Mondhatni magadnak való vagy.
-A barátaimmal normális vagyok.
-Mikor először megláttalak azt hittem beszédesebb leszel.
-Te profi vagy, hogy ránézésre megmondod, hogy beszédes valaki, vagy sem.-fintorodtam el-Amúgy az vagyok azoknak a társaságában akiket bírok. És ezt nyugodtan veheted célzásnak.-villantottam neki egy angyali mosolyt.
-Ne kezdd megint Cam.
-Azt csinálok amit akarok.-fújtam ki élesen a levegőt.
Aránylag csendben sétáltunk tovább, de hirtelen megálltam és lenéztem a kezemre. Mármint a kezeinkre. Összekulcsolta ujjainkat és én meredten bámultam azokat, majd őt és kirántottam a kezemet.
-Ezt te sem gondolhattad komolyan.
-Te is tudod, hogy kell. És majd ennél többet is, hiszen elméletileg járunk.-a végét már szintes suttogta, nehogy valaki meghallja.
Megforgattam a szemem, majd megfogtam a kezét, így közelebb kerülve hozzá.
-Tudod lassan haza kéne mennem. Mármint nem haza, hanem Harryékhez mert megígértem, hogy átmegyek este.-motyogtam, hátha lerázom végre.
-Ő valami rokonod?-emelte fel egyik szemöldökét.
-Nem.
-Akkor?
-Nem mintha sok közöd lenne hozzá, de a haverom.-forgattam a szemem.
-Bemutathatnád.
-Még mit nem?!
-Camilla!
-Mi van?-néztem rá szúrósan, és szerintem a tekintetemmel ölni lehetett volna.
-Ne rendezz jelenetet az utcán, kérlek.
Ismét a szememet forgattam. Olyan szinten irritál és kiakaszt ez a......!!! De támadt hirtelen egy ötletem és az "ördögi terv" már kész is volt.
Angyali mosolyt villantottam.
-Természetesen bemutatlak neki és a haverjainak is.